Mondják, nincs itthon elegendő jó szakember. Hogy a fiatalok ambíciói között a külföldi munkavégzés az első helyen áll. Meg azt is, hogy a fiatalokat ma semmi nem érdekli igazán, nem tudják, hogy mit akarnak, pontosabban egy dolgot akarnak: sok pénzt. Erre jön ez a verseny, ahol tényleg Európa 25 év alatti legjobbjai mérik össze a tudásukat, és a magyarok lepipálják a fél mezőnyt. Szerettük volna megismerni őket. És ezen keresztül kicsit azt is, milyen az az ország, ahol élünk.
Balogh Ákos webfejlesztő – 2. helyezett
Balogh Ákos – Fotó: Czvitkovits Judit
Ákos a BME másodéves mérnök-informatika szakos hallgatója. Már 12 éves korában a webprogramozásról szóló könyveket bújta. Ma már inkább a „webes-designos vonal” vonzza. Az álommeló egy kreatív ügynökség lenne majd, design, marketing, és webes fejlesztésekkel kapcsolatos feladatokkal, de a kódolósabb rész is érdekli. Szerinte fiatalon is jó lehetőségek vannak az IT-ben, ő sem véletlenül dolgozik a gimi eleje óta. „Eleinte önkormányzatoknak, autószalonoknak fejlesztettünk honlapokat. Aztán a gimi közepén kitaláltunk egy webes alkalmazást. Ez egy startup ötlet volt. Egy fiatalos LinkedInt szerettünk volna csinálni, amivel a fiatalok munkát kereshetnek, ismerkedhetnek. Nagyon jó helyezéseket értünk el, és remek kapcsolataink lettek a szakmában.”
A verseny első napján egy működő webshop oldalt kellett elkészíteni, beleértve a designt is, a másodikon egy matematikai függvényeket megjelenítő animációs oldalt, az utolsó napon pedig egy fesztiválnak terveztek és programoztak nyitóoldalt, működő jegyvásárló-felülettel. Minderre összesen háromszor 6,5 órájuk volt. „Kicsit csodálkozom utólag, hogy sikerült, tény, hogy mindenki nagyon fel volt pörögve.”
„Ötször gyorsabbak vagyunk, mint az előző korosztály – mondja a generációját érintő sztereotípiákról. – Tény, hogy mindent azonnal akarunk, ehhez a kezünkben levő okostelefon szoktatott minket hozzá.” A jövőt ő itthon képzeli el. „Tök jó projektek, startupok vannak Magyarországon is, és meg is vagyunk fizetve. Egyedül azt furcsállom, hogy a korunk alapján sok cégnél pályakezdőnek kezelnek minket, holott már egy sor tapasztalatunk van az IT világában.”
Mi az az Euroskills? – Tények, számok
– Az Euroskills a szakmák európai bajnoksága. Két évente rendezik, ahogy a Worldskills elnevezésű világbajnokságot is
– Idén Budapest volt a helyszín. A fő szervező a Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara volt
– 37 szakmában lehetett indulni, 18-25 közötti versenyzőknek
– A magyarok 27 szakmában képviseltették magukat
– A magyar csapatban 8 nő és 19 férfi volt
– Kilenc érmet nyertek a magyarok, ezzel az éremtáblán a negyedik helyen végeztek, Oroszország, Ausztria és Franciaország mögött
– Európa legjobb versenyzője Daniel Gerber svájci villanyszerelő lett
– A felkészülés szakmánként eltért, de a magyar hegesztő versenyző például a több hónapos felkészülés alatt szinte semmi mást nem csinált, mint gyakorolt. Cserébe kapott egyhavi támogatást a kamarától, illetve a szponzorcégtől.
Nagy Ádám épületasztalos – 1. helyezett
Nagy Ádám – Fotó: Czvitkovits Judit
Ádám azért lett asztalos, mert kiskora óta a barkácsolás érdekli. Először iparművészeti osztályba járt, ahol remekül megtanították rajzolni, érettségi után azonban jött a dilemma. „Mindkét szülőm egyetemet végzett, nagyon szerették volna, ha én is továbbtanulok, de a határozottságom végül meggyőzte őket.” Szerinte semmi baj nincs azzal, ha valaki egy szakmában találja meg a helyét. „Fiatalabb koromban én is hajlamos voltam arra, hogy lenézzem a szakmunkásokat, mára teljesen máshogy gondolom. Nagyon fontos szerepet töltenek be a mai világban, ahogy arra is szükség van, hogy a kezedbe tudj fogni egy szerszámot.”
Jelenleg alkalmazott, tapasztalata szerint egyre magasabbak a fizetések, főleg azoknak, akik jól dolgoznak és akik becsületesek. A terve az, hogy hamarosan saját cége lesz. A versenyen nyert pénz is megy majd a saját vállalkozásba. „Egyedi bútorokkal szeretnék foglalkozni, mellette részt vennék a fiatalok felkészítésében is. A szüleim szerencsére mindenben támogatnak.”
Minőségi bútorokat sokkal élvezetesebb csinálni, és nagyobb kihívást is jelentenek, mint az olcsó, tömegeknek szánt termékeket, állítja. De a valódi fa versus laminált réteg vita nem csak az élvezetről és az árról szól. „A mai világban nincs rá lehetőség, hogy minden bútor tömör fából legyen, egyszerűen nincs annyi fa a világon. A laminált lapból készült bútorok is lehetnek nagyon szépek, feltéve, ha az egyedi tervezés igényes kivitelezéssel párosul.”
A versenyről azt mondja, végig nagyon „ott kellett lenni fejben”. Bár nagyon kimerítő volt, rengeteget lehetett fejlődni a szakmában. Neki sokat segített a hite és persze a csapat, a felkészítő tanára és a szponzorok. Ehhez képest jóval pihentetőbb a mostani időszak, most ugyanis „csak” a munkahelyén kell teljesítenie.
Varholik Dávid ápoló – 2. helyezett
Varholik Dávid – Fotó: Czvitkovits Judit
Eredetileg testneveléstanárnak és kosárlabdaedzőnek készült, végül az ápolást választotta. A Miskolc Megyei Kórház Kardiológiai osztályán dolgozik, másodállásban pedig kosármeccseket vezet. A kórházban ő az egyetlen férfi ápoló, nem mintha ennek bármilyen jelentőséget tulajdonítana. „A betegek közül van, amelyik nő kicsit zavarban van, de ha ilyenkor kéri, bejön a kolléganőm. Másokkal még el is viccelődünk. A barátok is ugratnak néha.”
2017-ben megnyerte az Euroskills 2017 válogató versenyt. Akkor dőlt el (talán végleg), hogy hosszú távon az ápolás marad a szakmája. „A legjobb ebben az, hogy emberekkel lehetek. Számomra legalábbis a kontakt a lényeg. Nagyon megható, amikor egy beteget sikerül visszahozni a halálközeli állapotból. Látja a küzdelmünket a hozzátartozó, akit érthetően halálra rémiszt, hogy talán soha többet nem tud kommunikálni a szerettével, nem sokkal később mégis újra ott ülhet az ágya mellett…”
Az ápolás persze nemcsak megható pillanatokból áll. Ott vannak az elrettentő szagok, sebek, és az életért való küzdelem sem mindig az élet javára dől el… „Semmi fogalmam nem volt a nehézségekről. Az a vicc, hogy ezek sem rettentenek vissza. Nálunk elég meredek a helyzet, mindig tele vagyunk, mindig túlterheltek vagyunk, a pénz is kevés, én mégis szeretem. A verseny alatt is hiányzott a bolondokháza. Ezért fix, hogy nem fogok külföldre menni. Itthon is lehet pénzt keresni, tény, hogy ezért sokat kell tenni. Nekem például még tovább kell képzem magam. Valószínűleg ápoló maradok, hiszen így szorosabb a kapcsolatom a betegekkel. Számítanak ránk, bíznak bennünk, ez pedig nagyon jó érzés.”
Takács Dániel virágkötő – 3. helyezett
Takács Dániel – Fotó: Czvitkovits Judit
Dani apja erdész, ezért Danihoz is mindig közel állt hozzá a természet. A középiskolában parképítő szakon kezdett, de hamar átváltott a virágkötészetre. „Gondoltam, megnézem, mit csinálnak a lányok. Annyira megtetszett, hogy az első évben csináltam egy ajtódíszt, ami első helyezést ért el. Azonnal gyere át virágkötőnek, mondta Botos Andrea tanárnő. Hát, így kezdődött minden.” Sokan a mai napig meglepődnek, amikor megtudják, hogy mi a szakmája, ám ezzel ő nem foglalkozik. „Szerintem ez szubjektív dolog – zárja a kérdést rövidre. – A szüleimnek szerencsére az volt a fontos, hogy megtaláltam a szakmát, ami hosszú távon motivál.”
Dani azóta évi négy-öt versenyen vesz részt, legtöbbször első helyezett. A tavalyi World Skills versenyen 0,7 ponttal csúszott le a dobogóról. „A folyamatosan versenyzés ad egyfajta rutint, megismerünk egy csomó anyagot, közben megtanuljuk kizárni a külvilágot.” Nem is gondolkodik váltáson. Egy éve dolgozik egy kis budai üzletben mint alkalmazott, de mindenben szabad keze van. „Vannak, akik nagyon szeretik a szépet, és akár tízezreket is áldoznak erre évszakonként. Az átlagember is megveszi alkalmanként a drágább csokrot. Jó lenne ezt az üzletet felfuttatni, bevallom, a saját gyerekemnek érzem. Egyelőre nem is szeretnék saját vállalkozásba fogni. Igaz, szerintem nem vagyunk túlfizetve. Sokan ezért sajnos ott is hagyják a pályát, de ezzel nem csak a virágkötő szakma van így.” Ehhez képest ő szerencsés, mert azok, akik a szorgalmukkal, munkájukkal jó eredményeket értek el a nagyobb versenyeken, nagyobb megbecsülést kapnak, és könnyebben találnak jó munkahelyet is. Akad azért negatív tapasztalata is. A versenyről például megjelent egy lenéző cikk. Pedig szerinte az, aki ért a szakmájához, tiszteletet érdemel, akkor is, ha netán érettségije sincs, „csak” egy szakmája.
Balogh Krisztián kőfaragó – 3. helyezett
Balogh Krisztián – Fotó: Czvitkovits Judit
Az általános iskola végén még fogalma sem volt arról, mit csinál egy kőfaragó. Édesapja ajánlotta a szakmát, aki sírköves. A suliban többek között sírköveket, konyhapultot készítettek. Igaz, kéthetente mindössze két nap jutott minderre. Ő magát a faragást kedveli nagyon, cserébe azt sem bánja, hogy előtte órákig kell tartani a másfél kilós kalapácsot. „Borzasztóan szeretem a precíz, apró munkákat, ezek a végén nagyon látványosak lesznek. A kő stílusos anyag, ráadásul nagyon tartós, sosem fogja felváltani más. Jó lenne, ha minél többen meg tudnák venni a minőségi anyagokat.”
Egy-két évet még biztosan alkalmazottként dolgozik, szerinte így lehet ma a legtöbbet tanulni. Utána talán elutazik Franciaországba, Görögországba, megismerni a faragásokat, de a letelepedés külföldön szóba sem jöhet. A magyaroknak szeretné továbbadni azt, amihez ért. Ráadásul szerinte itthon is jól meg lehet élni a kőfaragásból.
A generációjáról határozott véleménye van. „A legtöbben ma úgy akarnak pénzt keresni, hogy minél kevesebbet kelljen dolgozni. Egyetem, majd könnyű irodai munka, és jó sok pénz. Nem csodálkozom ezen a hozzáálláson, sok mindent kellene változtatni az oktatási rendszeren. Ez a szakiskolákra is igaz. A mi szakmánkat például csak Pesten lehet megtanulni. Nagykanizsaiként labdába sem rúghattam volna, ha a családom nem tud anyagilag is támogatni.” Az alapszakmák közül az autószerelés vagy a vendéglátás szerinte nagyon megy. „Ennek ellenére sok szakmát tanult fiatalon azt érzem, hogy már most elvesztették minden motivációjukat. Nem velük van baj, hanem a lehetőségek hiányával. Vidéken valahogy motiváltabbak, tudják, hogy a munka az egyetlen kitörés.”
Cseke Szabolcs festő, díszítőfestő – 2. helyezett
Cseke Szabolcs – Fotó: Czvitkovits Judit
Szabolcs édesapja is szobafestő, innen jött az ötlet, hogy ő is az legyen. Apa és fia jelenleg együtt dolgozik, hiszen Szabolcs már befejezte az iskolát. „Vannak hullámvölgyek, hiszen két különböző generáció vagyunk, de alapvetően működik a munkakapcsolat kettőnk közt. Egyelőre persze még én tanulok apámtól. A szakmánkon belül mindegyik területnek megvan a maga varázsa, én talán magát a falfestést szeretem a legjobban.”
Szabolcs szerint a szakmájukból tisztességesen meg lehet élni, ehhez képest náluk a végzősök fele nem ebben a szakmában helyezkedett el. „Nem csak az lehet megbecsült, akinek diplomája van, sőt. Felsőfokú végzettséggel is zátonyra lehet futni. Minket most viszonylag elismernek, biztosan azért is, mert hatalmas igény van a szakemberekre az építőiparban. Jelenleg a szakemberek kezében van az aduász, hiszen kevés az igazán jó közöttük.” A maga részéről jó darabig még biztosan itthon is marad, bár szeretne némi tapasztalatot szerezni a külföldi szakemberektől is.
A versenyről elsőre ez jut eszébe: „Nagy dolog volt, részben azért, mert rengeteg új, köztük külföldi ismerőst szereztem. Jó volt a szakmai fortélyokat egy idegen nyelven lekommunikálni. Nagyon sokat köszönhetek a megmérettetésnek szakmailag is. Pedig volt, amikor majdnem feladtam, amiért nem értem el az elvárt eredményeket a felkészülés alatt. Néha szinte teljesen kilátástalannak tűnt minden. Ilyenkor fejben kellett nagyon erősnek lenni. Felidézni, hogy miért is kezdtem bele, miért is akartam ezt az egészet. Felidézni, hogy meg akartam mutatni a tudásom a világnak.”
Takács Zoltán, mechatronika – 1. helyezett
Takács Zoltán – Fotó: Czvitkovits Judit
Az Euroskills versenyre két éve jelentkezett, akkor volt végzős egy békéscsabai középiskola informatika tagozatos osztályában. A suli egyik szakkörén találkozott magával a mechatronikával is, később sorra nyerték a válogatókat Kristóffal. Zoli inkább a feladatok informatikai hátterével foglalkozott. „A feladatunk egy kis gyártósor építése volt, ennek a működéséhez vezérlőprogramokra is szükség van, ezeket írtam meg. A versenynek köszönhetően megtanultam csapatban dolgozni, és persze elmondhatatlanul sokat fejlődtem magában a mechatronikában is” – meséli az elmúlt időszak legfőbb hozadékairól.
A Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol Zoli jelenleg villamosmérnök hallgató, magasan a fiúk dominálnak. Ahogy korábban a középiskolában is. „Ez egy ilyen szakma, mostanra már hozzászoktam. Nincs sok bajom vele. Sem a viták, sem a rivalizálás nem igazán jellemző.” A fővárosi nyüzsgéssel már nehezebb volt megbarátkoznia, erős váltásnak tartja, ezért a mai napig, ha csak teheti, hazalátogat Békéscsabára.
A jövő még nála is „abszolút kérdés”. „Egyedül abban vagyok biztos, hogy elvégzem a mesterszakot is, de hogy utána mi lesz… Az biztos, hogy a mechatronika marad. Az is valószínű, hogy az Euroskills utánpótlásának képzésében is részt veszek. Valójában nekem ez a hobbim is, a szabadidőmben is programozok, most lett kész a ledes világítás a szobámban. Borzasztóan motivál ebben a szakmában, hogy a programozás eredménye egy kézzel fogható termék lesz.”
Sipos Kristóf, mechatronika – 1. helyezett
Sipos Kristóf – Fotó: Czvitkovits Judit
Kristóf jelenleg a Debreceni Egyetem műszaki karának másodéves hallgatója. Mechatronikai mérnöknek készül. „Ez a gépészet, az informatika és az elektronika keveréke – válaszolja nevetve a kérdésemre, hogy tulajdonképpen mi is ez pontosan. – Különböző ipari berendezésekkel, azok komplett tervezésével, programozásával és beüzemelésével foglalkozunk. Mindez egyébként az édesanyám ötlete volt, ő talált rá erre a szakra.”
A mérnököket, informatikusokat övező sztereotípiák nagy részét ő valóban csak sztereotípiának tartja. „Nem vagyunk feltétlenül kockák vagy introvertáltak, ma már tulajdonképpen mindenki csapatban dolgozik, hiszen a cégek átfogó megoldásokat keresnek mindenre. Legfeljebb a részfeladatokat végezzük el egyedül. A szabadidőnket sem feltétlenül csak a szakmánkkal kapcsolatos dolgok kötik le. Én például rendszeresen kirándulni járok, hobbi szinten fotózom.”
A külföld kontra maradás dilemmát is árnyaltan látja. „Pár év tapasztalatszerzésre lehet, hogy igent mondanék, már csak kalandvágy miatt is. Az is tény, hogy Ausztriában vagy Németországban egy mérnök összehasonlíthatatlanul magasabb bérért dolgozik. Ettől függetlenül nincs az a fejemben, hogy minden áron külföldre kell költöznöm.”
A verseny hozadékairól ő is azt mondja, mint a többiek: a magabiztosság mellett rengeteg naprakész tudást is köszönhet neki. „Olyan eszközökkel találkozhattunk, mint sehol eddig, annak ellenére, hogy az egyetem is jól fel van szerelve.”
Simon Krisztián bútorasztalos – 1. helyezett
Simon Krisztián – Fotó: Czvitkovits Judit
Ádámhoz hasonlóan Krisztián számára sem volt kérdés a gyerekkorában, hogy egyszer asztalos lesz. 10 évesen már fából barkácsolt mindenfélét, a szülei csináltak is neki egy sarkot, szerszámokkal a garázsban. Első komolyabb „munkája” egy ékszerdoboz volt, amit az édesanyjának készített. Akkor volt hatodikos. „A tanáraim a hajukat tépték, amiért nem gimibe jelentkeztem, szerencsére a szüleim mellém álltak. Ennél jobb szakmám nem lehetne. Imádok a fával dolgozni.”
A 2016-os Szakma Kiváló Tanulója versenyen első lett. Az idei Euroskills versenyen egy fiókos, tolóajtós teatartó szekrényt kellett készíteni három nap alatt. Szerinte a sikerében az egyik alappillért a csapat jelentette, a másikat az, hogy a legjobb gépekkel dolgozhatott. És fontos szerepe volt a motivációjának is. „Több iskolában tartottunk beszámolót a versenyről, de őszintén szólva a sikereinkre inkább a felnőttek figyeltek fel – válaszolja a kérdésre, hogy mennyire látja motiváltnak a saját generációját. – Anno az osztályból is talán ha ketten lettek asztalosok. Sokuknak már rögtön az első gyakornoki helyen elvették a kedvét a feladatokkal, a hangnemmel. Nem kaptak ösztönzést, szakmai inspirációt.”
Jövőre irány a világbajnokság, Kazanyban. Előtte-utána munka, majd a Soproni Egyetem faipari mérnöki kara. „Szeretnék beletanulni a bútorok tervezésébe is, nem biztos, hogy asztalosként ötvenévesen is ugyanúgy tudok dolgozni, mint fiatalon. Utána jó lenne egy saját vállalkozás. Mindezt itthon tervezem, nem vonz a külföldi munkalehetőség.”
A fiúk az alábbi tanároknak, szakembereknek, illetve szponzoroknak szeretnének köszönetet mondani: Fekete Zoltán, a teljes Euro Skills csapat, a Tooltechnik System Kft. H-didakt kft. Budapesti Komplex Szakképzési Centrum, Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara, Budapesti Kereskedelmi és Ipari Kamara, Miskolci Megyei Kórház, Budapesti Műszaki Egyetem, Debreceni Egyetem és PPG Trilak kft.