Lassan húsz éve lesz annak, hogy mind a tíz ujjamon tövig rágtam a körmöm a felvételi ponthatárok alakulása miatt, és órákon át lebegtem, amikor kiderült, bejutottam. Szerda este ugyanez az izgalom sodort el a budapesti Pont Ott Partin, ahol több száz diák jött össze azért, hogy megtudja a hivatalos eredményeket. Arra sem számítottam, hogy a Kopaszi-gáton már az esemény előtt két órával kellemes bulihangulat lesz, szigorúan alkohol nélkül, de ennél is nagyobb meglepetés volt, hogy rengeteg vidám, jó fej tizennyolc éves között találtam magam, akik kellőképpen lazák, határozottak és magabiztosak ahhoz, hogy áthidalják a köztünk tátongó két évtizednyi korkülönbséget. Egy pontváró bulira volt szükség ahhoz, hogy minden prekoncepcióm megdőljön, és elkezdjem komolyan megszeretni ezt a korosztályt.
2017-hez képest a legtöbb szakon csökkentek a ponthatárok, az orvosin viszont nőttek. Márpedig az ilyen irányú képzésekre idén is sokan szerettek volna bejutni, a hivatalos számadatokon túl a bulin minden második általam megszólított diák ezt a szakot nézte ki magának. Az első öt legnépszerűbb szak között szerepel a műszaki és az informatikai terület is, de az első tizenötben már ott van az ápolás és a betegellátás, illetve a pedagógusképzés is – írja az MTI.
Az idei volt a második olyan felvételi, amelyet kizárólag elektronikus formában bonyolítottak le. Az eljárás során 460 ezer oldalnyi dokumentumot dolgoztak fel, a felvi.hu oldal látogatottsága pedig elérte a 44 milliót.
Az elérhető maximális pontszám idén 500 volt, de mindössze egyetlen olyan szak volt, a német és nemzetiségi német nyelv és kultúra tanára – latin nyelv és kultúra tanár, ahova kellet is ennyi a bejutáshoz. Ahogy mindig, a diákok több szakra is jelentkezhettek, felvételt pedig az általuk megjelölt első olyan intézménybe nyerhetnek, ahol sikerül elérniük a hivatalos ponthatárt. A fejtágításnak ezen a pontján már nem bírtam az izgalmammal, hosszú percekre megfeledkeztem arról, hogy dolgozni érkeztem, és minden második jelenlévőtől megkérdeztem: Hogy érezd, meglesz? A szórásból az a biztonsági ember sem maradt ki, aki bemondta, hogy köszöni a bókot, de neki érettségije sincs.
A diákok arra is emlékeztettek, hogy a ponthatárt rengeteg tényező befolyásolja. Például az olyan szakokon, ahol kevés az államilag finanszírozott hely, értelemszerűen több pont kell, de az is felfelé tornázza a bejutási ponthatárt, ha egy szakért sok magas pontszámú jelentkező versenyzik. Ezért is alakultak így a pontok például nemzetközi tanulmányok szakon: a Pécsi Tudományegyetemen az államilag finanszírozott nappali alapképzésben 472, a Széchenyi István Egyetemen 472, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 470, a Szegedi Tudományegyetemen 467, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a magyar nyelvű képzésre 468, az angol nyelvűre 466 pontra volt szükség. A Budapesti Corvinus Egyetemen az angol nyelvű képzésre 466, a magyar nyelvűre 464 pont volt a felvételi határ.
Az idei felvételi egyik különlegessége, hogy néhány szaknál az állami finanszírozást úgynevezett központi minimumpontszámhoz kötötték, pszichológia szakon például 435, jogi karon 460, médiatudomány szakon 455 pont kellett ahhoz, hogy valaki ne költségtérítéses formában kezdje meg tanulmányait. Ezen ponthatárok alakulása intézményenként persze változhat, de a rögzített pontszám csak felfele emelkedhet.
A pontváró buli legnagyobb meglepetése, hogy bárkit kérdeztem B-tervről, esélyekről, szinte kivétel nélkül mindenki biztos volt benne, hogy bejut a kiválasztott szakra, inkább csak a buli és a társaság miatt, ünnepelni jött ki. Persze ennek ellenére akadtak páran, akik kétpercenként imára kulcsolták kezüket, és fel-felpillantottak az égre, felső fogsorukkal ajkukba kapaszkodtak, vagy egy szerető családtag vállán igyekeztek megnyugodni.
Miközben kérdezősködtem, eszembe jutott tizennyolc éves önmagam, akinek halvány sejtelme sem volt arról, merre, hogyan tovább, és akinek a felvételi jelentkezési lap kitöltésénél az volt az elsődleges szempont, hogy hol nincs matekból felvételi. Hozzám képest a mai fiatalok mintha sokkal jobban tudnák, mit akarnak, hol és hova tartanak. Egészséges öntudat mozgatja őket, és pontosan eldöntötték, mik a céljaik. Ilyen volt az a diáklány is, aki okos tekintettel és sztoikus nyugalommal osztotta meg velem: „Orvosira jelentkeztem, és elég jók a pontjaim, hogy be is jussak.” Ő a magyar egészségügytől nem fél: „Ha valahol lesz munka, ott biztosan!”
A két fiatal lány szintén az általános orvosi kart nézte ki magának, jó esélyekkel is indultak. Tudják, mi vár rájuk, kemény pályát választottak életcélul, de nincs mit tenni, ha a B-terv is az orvosi szak. A külföld pedig szóba sem jöhet. „Én itthon akarok orvos lenni!” – mondta egyikük.
Ami a hivatalos adatokat illeti, idén 107.698 diák adta be jelentkezését, közülük pedig 75.000-et fel is vettek. A legtöbb jelentkezőt az Eötvös Loránd Tudományegyetem „vitte” idén, 9744 új hallgató kezdheti meg tanulmányait többek között pszichológia, pedagógia és informatika szakokon. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szintén sok diákot vár: 4789 új állami ösztöndíjas hallgatót fogad, míg a Budapesti Corvinus Egyetemen 2539-et.
A tömegben persze olyanok is akadtak, akik a ponthatárok láttán sírva fakadtak, ők azonban a pótfelvételi során újra beadhatják jelentkezésüket. Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint a diákoknak harminc napjuk van, hogy közigazgatási perben jogorvoslattal éljenek.
