„Volt, hogy leöntöttek kávéval, mert valakit zavartam a zenémmel. Előfordult már olyan, hogy elátkoztak, lökdöstek, vagy épp leköptek. Én erre úgy reagálok, hogy nem reagálok semmit” – mondja a hegedűs, akinek nagy álma, hogy egyszer saját koncertet adhasson, de azt is hozzáteszi, hogy akkor is kiállna az utcára zenélni, ha már elismert és ismert muzsikus lenne. „Tagja vagyok az Utcazenészek Egyesületének. Nagyon szeretném, hogy bárki, aki idegenként Budapestre jön, tudja meg, hogy ez itt Kodály és Bartók hazája, az itt élők pedig rájöjjenek, hogy a zene mindenkié” – meséli Ferenc, akinek elképesztő hite és akarata van. „Egyedül élek, magamat tartom el és magamat támogatom úgy lelkileg, mint anyagilag” – folytatja a zenész, akinek édesapja egy otthonban él, állandóan ápolásra szorul, édesanyja pedig hirtelen hunyt el négy évvel ezelőtt.
