Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan kérte meg a kezem
Létrehozva: 2008. december 9. 17:26
Sziasztok Fórumozók,
A Nők Lapja egyik közelgő számában a lánykérésről szeretnénk írni, és ezzel kapcsolatban kérnénk a segítségeteket. Arra lennénk kíváncsiak:
Hogyan kérte meg a kezeteket a nagy Ő?
Ha pedig még nem történt veletek ilyesmi, akkor mit szeretnétek? Hogyan kérlék majd meg a kezeteket?
Van manapság még jelentősége a lánykérésnek?
Tényleg, melyik a rizikósabb? A lánykérés vagy maga az esküvő? Hiszen ha igent mondasz a lánykérésre, akkor gyakorlatilag beígéred az igent az esküvőn...
kíváncsian várjuk kommentjeiteket,
a Nők Lapja Csapata
Sziasztok! Most olvastama cikket a Nök Lapjában. Gondoltam elmesélem én is a nemrég lezajlott lánykérésemet.
Párom spanyol és Madridban élünk. A karácsonyt mindketten a családjainkkal szoktuk tölteni. Idén úgy alakult, hogy 27-én Pestre jött ő is, hogy együtt szilveszterezzünk. Délután kettesben elindultunk egy sétára a Várba. Először a Halászbástyát vettük célba, majd miután ez le volt zárva restaurálás miatt, a Tóth Árpád sétányon kötöttünk ki. Itt - a spontán helyszínmódosítást követően - párom közölte, hogy szerinte ideje odaadnia a karácsonyi ajándékomat, majd előhúzott a táskájából egy kb. 10x15 cm-es csomagot. A papír lefejtése után egy ugyanekkora, gyönyörű fa doboz feküdt előttem a padon, ahova időközben leültünk. Párom szerint ez egy "mágikus doboz" (szó szerint idézem, merthogy magyarul mondta, pedig nem beszél magyarul) és mint kiderült valóban így volt, hiszen a doboznak se lakatja, se zárja nem volt, mégis egyértelműen be volt zárva. Mozgatásra pedig zörgött benne valami... a kulcs. Benne. A dobozban. Imádom a mozgatós és forgatós logikai játékokat és a dobozmániám is erőteljes, de ez sajna kifogott rajtam. A doboz darabjait ide-oda kell tologatni mire ki lehet szedni belőle a kulcsot, majd további húzogatásra és tologatásra láthatóva váluk a kulcslyuk is. Sajna nem ment egyedül, de végül párom segítségével csak sikerült kinyitni. És még milyen jó, hogy sikerült! A belsejében ugyanis ott volt egy újabb dobozka, abból az egészen pici, anyagból készült, díszdoboz fajtából... igen, igen, benne pedig ott feküdt... A GYŰRŰ!!! :))))
Párom persze rögtön feltette a nagy kérdést is, amire én gondolkodás nélkül, de már nagyjából pityeregve a meghatottságtól egy hatalmas SÍ-vel válaszoltam. :)))
Amúgy, mint később kiderült ő azt hitte, hogy jobban el fogok érzékenyülni (már, ha lehet ennél jobban), a dologhoz viszont az is hozzátartozik, hogy én azért sejtettem valamit az ellenem készülő édes merényletből, így fel voltam rá készülve. Persze azok után nem volt nehéz sejteni, hogy nem is olyan rég egy átlátszó trükkel felpróbalta valamelyik gyűrűmet, és még a méretemet is megkérdezte. Az is megfogta picit a könnyeimet, hogy amikor megláttam a csomagot, akkor azért egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy mégse volt jó a megérzésem, mert ugyebár a pici ékszeres doboz helyett egy nagyobbacska valamit kaptam. Viszont így legalább, bőgés helyett ki tudtam élvezni az eseményt! :)
A legjobb barátom karácsonykor,a párja apjától kérte meg a lány kezét....(az én tanácsomra)
Az egész család úgy ledöbbent,hogy a lány egy hangot se tudott kinyögni a torkán...
Msjd mikor már barátom is halál elvörösödött zavarában,a nyakába ugrott a csajszi,és elrebegte az áhított igent!
Szerintem én magamnak se kívánnék,se szebbet se jobbat....Ez így romantikus,régimódi és borzasztó keves!
p.s.:Szerintem az esküvő az ijesztőbb.....Onnan már nincs visszaút.
Nem igazán vagyok kíváncsi, de azért köszönöm az információt - talán egy-két fórumozótársnak hasznára lesz!
A jó szokások mindig megmaradnak.
Koszonjuk a visszajelzest :-D
Ha kivancsi vagy a cegek kinalatara, erdemes ranezni a meglepkek.hu vagy a leszelafelesegem.hu oldalakra. Elobbi elmeny-meglepeteseket ad, utobbi lanykeres-specialista, de mindkettot ugyanaz a brigad csinalja. Talalkoztam veluk, es normalis, korrekt embereknek tuntek. A szolgaltatas is teljesen profi, bar korentsem olcso... :-D
Jo etvagyat a Rudihoz, es tartsd meg jo szokasod - olvass minket...
Gabor
Vártam a lapot, kíváncsi voltam - nem csalódtam, igazán jó összeállítás! Érdekes volt egyszerre olvasni romantikus, spontán vagy éppen jól megtervezett történeteket. A végén a csattanó az idős párról igazán megható, talán ma is vannak hasonló gentleman-alkatú urak, akik képesek VÁRNI. Számomra a legjobb mondat Monger Tamásé: "Főznél rám életem végéig?" - csak mert gasztronomániában szenvedek (hol péknek, hol már-már Wonka-alkalmazottnak érzem magam - miközben "alkotok"), és óriási megtiszteltetésnek éreznék egy ilyen kérést...
Azt csak most tudtam meg, hogy lánykérésre szakosodott cégek is vannak... Ez komoly? Persze, tudom. Aki ezt igénybe veszi, az melyik kategóriába tartozik? Talán túl régimódi vagyok...
Mindenesetre a tanulságokat levontam. Főleg, miután elolvastam a cikket a Rapidrandi-kalandról... Ezeket a tapasztalatokat inkább meghagyom magamnak.
Mire az utolsó laphoz értem, nem bírtam tovább - Túró Rudit kellett ennem
Kedves Fórumozók! :-)
Köszönjük szépen a sok-sok történetet, kommentet! Írásaitokkal sokkal színesebbé tettétek az "Így kértem meg a kezedet" című összeállítást, amelyet a Nők Lapja 2009. évi 2-ik számában lehet majd olvasni.
Remélem, ránéztek majd a cikkre, és elmondjátok majd nekünk, hogy tetszett.
boldog ünnepeket,
Kertész Gábor és a Nők Lapja csapata
Hello!
HOgyan kérte meg a kezem a férjem?
Elmesélem a szülinapom volt, ahogy minden évben most is meglátogattuk édesanyám sírját, vittünk virágot. Amikor már elhelyeztük és ott álltunk a sír előtt, egyszer csak letérdelt elém és ott az anyukám előtt megkérte a kezem. Másnak ez furcsán hangozhat, hogy egy temetőben kéri meg valaki a kezét, de nekem édesanyám a legszeretettebb ember! Nem tervezte el előre, hanem várta a megfelelő pillanatot, ahogyan mesélte. Úgy látszik Isteni sugallatra meg is találta!
HÁt ez a mi történetünk! Hivatalos leánykérés csak a polgári esküvő előtt volt fél órával, amikor a bátyja megkérte a kezemet az édesapámtól!
Hát ennyi!!!
Nekünk egyébként két lánykérésünk is volt. :) Egy kettesben, én ezt tekintem igazinak, a másik egy formális a családdal,és elsőként a párom az édesapámtól kért engedélyt a lánykérére.
A férjemnek fontos volt a formális lánykérés is, nekem elég lett volna az első is.
Ezek az érzések, hogy le tudnám-e vele élni az életemet nem mindig egyértelműek. Az elején legalábbis. Meg kell ismerni a másikat.
Akikről én írtam, ők meg is beszélték, miuátn a férfiben nyílvánvaló lett a nem. Azt mondta neki, hogy úgy érzi, nem partner, magányos a kapcsolatban. És ezt a nő nem akarta megérteni. Ennek természetesen csak mégnagyobb megaláztatás lett a következménye.
Ezért írom én is, az ember ne csak a párjával legyen őszinte, hanem önmagával is. Akkor is, ha fáj. Nézd meg, rengeteg fórum nyílik itt az nlc-n i, ami erről szól. Hogy nyílvánvaló az elutasítás, de a nő valahogy mégsem akarja megérteni.
Én sosem hagynám, hogy ilyen helyzetbe kerüljek, ez nagyon megalázó.
Vagy szépen élnek papír nélkül. Mért kell évekig várni egy kérdésre? Mért nem beszélk meg? Szerintem ez lényeges pont, meg kell beszélni, ki hogy képzeli az életet. Ha én férjhrz akarnék menni, mert a házasság számomra fontos, eről biztosan beszélnék azzal, akivel együtt élek. Vagy még azelőtt, mielőtt egyáltalán összeköltözöm...
De hogy remegve várjam, mikor jut a Férfi eszébe, hogy megkérje a kezem... ezt én megalázónak találnám.
Ha az ember lánya férjhez szeretne menni,a legfontoabb dolog, hogy tartsa tiszteletben önmagát, és ne hazudjon saját magának, akkor sem, ha fáj.
Ugyanis előfordulhat, hogy ugyanaz a férfi évekig van egy nő mellett, de különböző problémák miatt mégi fél feltenni egy kérdést. Majd amikor megérik benne, hogy így nem lehet egy életet leélni, lelép. Majd a következő nőben úgy megtalálja akit keresett, hogy rövid időn belül megkéri.
Szóval, ha valahol nagyon halogatják a lánykérét, vagy a férjhezmenetelt, ott vagy érettlen az illető, vagy a szőnyeg alatt van valami probléma.
Na akkor ahogy nekem írták, te is marha romantikus voltál.
Aztán lehet, hogy a sok romantikus marha el is válik hamar. Marha sok ilyen történetet hallottam.
Bár lehet, hogy a te feleséged is a lényegretörő dolgokat szereti?
Lehet hogy a házasság viszont tartósabb, mint sok marha romantikus lánykérés.
1998: elkezdtünk járni
2001: megbeszéltük, hogy együtt akarunk élni,a szülinapomra kaptam a gyűrűt, együtt választottuk ki, a szülőknek csak elmondtuk, nem kértünk tőlük engedélyt. Megbeszéltük, hogy mi fizetjük az esküvőt, úgyhogy majd csak akkor lesz, ha lesz felesleges 1000000 ft-unk.
2003: megszületett a lányunk, néhányan kérdezték, hogy miért nem házasodunk össze, de igazából senkit sem zavart, mert szerettük egymást.
2007:utazási műsort néztünk a tv-ben, amikor a párom megszólalt: nászútra elviszlek Párizsba, Rómába, Velencébe. Mondom neki: akkor mit szólnál, ha 2008.06.29-én indulnánk? Ő: mi lesz akkor? Mondom: semmi, csak 28. pont szombat, és azon a napon lesz 10 éve, hogy együtt vagyunk. Erre ő: oké, házasodjunk össze akkor! 2008:Összehoztunk egy 95 fős bulit, ahol semmi nem volt hagyományos, de mi sem vagyunk azok. 5 éves lányunk volt a koszorúslányunk.
Bár előtte azt mondtam, hogy nekem nem fontos a házasság, most úgy gondolom, hogy így teljes az életünk.
Bocs, de akkor mi volt a ti esetetekben a lánykérés jelentősége? :-)))
A férjem kolleganője - a mai napig jó barátnőm, összejárunk, stb. - kérdezte egyszer, hogy hozzámennék-e a szépségemhez. (Amúgy akkor már együtt éltünk 1,5 éve, részemről egy fiúgyerekkel nehezítve.)
Mondtam, nem volt szó esküvőről még köztünk. Azt mondta, nem baj ha nem tudom, ő igenis tudja, hogy el akar venni. Üzentem, hogy mondd meg neki, hogy oké a válasz. :)
Később anyós is "megkérte a kezem", azóta is együtt vagyunk békében 27 éve.
Én kértem meg a kezét.
Bár tagadja ezt a tényt.
Az igazsághoz viszont hozzátartozik néhány speciális körülmény. Japánban találkoztunk és jöttünk össze egy ösztöndíjprogram keretében. Én magyar, ő albán. Az igaz, hogy a férjem vallott szerelmet és komolyan gondolta a kapcsolatot, de én szóltam neki, hogyha hazamegyünk, hé, mi lesz velünk... Csak úgy lehet megoldani, ha összeházasodunk. Viszont az is igaz, hogy amikor először eljött Magyarországra, bejelentkeztüönk anyakönyvvezetőhöz, ő mondta, hogy akkor legközelebb már úgy jön, hogy nem megy vissza... Felmondja az állását és ideköltözik. Ezen én illetődtem meg, de az az igazság, hogy ezt csak így lehet.
Az is igaz, a neheze csak ezután jött, mert külföldiként Magyarországon, megküzdve a bürokráciával nagyon nehéz... De ez már egy másik történet... Minden jó, ha jó a vége, mire 6 éves házasok voltunk, megszületett a kisfiunk az állampolgárságot is megkapta. Lassan 10 éve vagyunk együtt, két gyerekünk van, eddig mindketten azt mondjuk: megérte.
Sziasztok!
Az én sztorim: egyik este munka után leugrottunk spontán Székesfehérvárra kávézni (Budapestről). Mivel volt már ilyen nem egyszer, nem gyanakodtam semmire. Miután megittuk a kávét, elkezdtünk sétálni a belvárosban. Mikor már vagy harmadszorra sétáltunk el ugyanott, kezdett gyanússá válni a dolog
. Mint később kiderült először túl sokan voltak a kiszemelt helyen, utána nem volt jó a hold állása...
. A templom melletti kis téren remegve elmondta a már korábban "begyakorolt" szövegét és előkerült a gyűrű is. Abban a pillanatban megszólalt a harang is. Később kiderült, hogy le akart térdelni, de nagy izgalmában elfelejtette
.
Hétvégén virággal, borral felszerelkezve elmentünk a szüleimhez, és tőlük is megkérte a kezem, majd elmentünk az ő szüleihez is, és elmeséltük nekik is.
Május végén lesz az esküvőnk.
Még annyit szeretnék hozzátenni, hogy én személy szerint örültem annak, hogy nem évforduló/karácsony/születésnap/... volt az, amihez az eljegyzés kötődik, és hogy nem volt belőle egy kisebb lakodalomnak beillő össznépi hejehuja. De nyilván sokan vagyunk sokfélék, ezer és ezer féle szokással, családi hagyománnyal.
Valószínűleg bennem a borzongás az ellen is szól, hogy a nő csak várja a nagy pillanatot, mikor kéri meg őt a nagy Ő. Nekem személy szerint sokkal szimpatikusabb, ha együtt úgy döntenek , hogy összekötik az életüket. Nem tetszik, hogy nagy kegy a megkérés, és nagy kegy az igentmondás. Letérdelés meg nagyon ellenszenves gesztus számomra.
Hát igen, én gyerekkorom óta feminista vagyok, pedig az már régen volt:-) Férjhez is csak azért mentem, mert az anyósnak nem tetszett volna az együttélés. A nevemet is megtartottam (azaz visszaszereztem, mert anyósnak az sem tetszett volna). Elváltam hamar, és a gyermekem apjával nem házasodtunk össze, pedig 81-et írtunk. Soha, sehol nem ért semmiféle hátrány sem engem, sem a lányomat emiatt.
De mindenki csinálja úgy, ahogy neki tetszik. Nekem nem úgy tetszik, ennyi az egész:-). Méghozzá nagyon nem.
Szia!
Az én férjem az "évfordulónkon" kérte meg a kezem. Akkor már 5 éve voltunk együtt. Romantikus vacsi egy általam nagyon kedvelt étteremben. A gyűrűt utána kaptam meg, együtt választottuk ki. A következő nyáron tartottuk az esküvőt, majd azután 1 ill. 3 évvel születtek a gyermekeink.
Én szeretek házas lenni, vágytam a lánykérésre, esküvőre.
Vagyis NEM szeretném elvinni..
Szeretném elvinni a tipikindító témáját. :) Ezért nem fejtem ki részletesebben a véleményem.
Csak feláll a nemlétező szőr a hátamon, amikor azt hallom, hogy kimegy már lassan a házasság a divatból...
Karacsonykor, Szenteste....
es igen mondtam, jovore tervezzuk az eskuvot
az en draga Emberem fel ev utan tette fel a nagy kerdest. a valaszom: nem. megmagyaraztam, hogy az a nem, nem egyertelmu nem, hanem egy "csak" MEG nem, es termeszetesen rajta all, hogyan fogadja a kozlesemet: otthagy, vagy eljuk tovabb az eletunket egyutt. (hatterinfo: en mar voltam hazas)
egyutt maradtunk, de kozolte (barmennyire is hihetetlen, de viccbol) hogy O aztan tobbe nem fog megkerni, ha hazasodni kivanok vele, hat' kerjem meg en!:)
kb. ket ev mulva titokban vettem gyurut, es egy csaladi ebed utan -a kave magassagaban- megkertem apukatol a fia kezet. a hatas hihetetlenul szorakoztato volt. elhangzott ahhh, ohh, heee, hmm, huuu, zavart vigyor, nevetes, a csalad tobbi tagja reszerol.:)) aposom majdnem lenyelte a kiskanalat, mert O, a tradicionalis gondolkozasaval elkepzelni sem tudta volna soha, hogy a no rantja elo gyurut, es "kikeri a felnott ferfit":)
vegul a "meghulyult a vilag" cimu legyintessel -meg mindig nem jutott szohoz- kiutalta nekem a pasast!:))
meg Parom is kozolte, (holott O mar akkor is nagyon ismert) hogy -halistennek'- nem vagyok nooormalis'!:)
P.S.: termeszetesen az eskuvonk is rendhagyo volt!:)
es meg mennyivel sebezhetöbbe, "zsarohatobba" valik, ha van csaladja, akikert felelösseggel tartozik es nem mondhatja azt a fönökenek, hogy nevednapjan kösd fel magad, mert tudja, hogy kell a penz, kenyeret var a csalad...
ha viszont egyedul magadert vagy felelös...