Csak néhány hír az afrikai Boko Haram iszlamista terrorszervezet januári pusztításáról:
- Műholdas felvételek tanúsága szerint 3700 házat romboltak le vagy rongáltak meg az iszlamista fegyveresek a tizenhat falvat és Baga városát elpusztító vérengzés során, egy települést pedig teljesen “leradíroztak a térképről”. Legalább százötven, nem hivatalos becslések szerint akár ezernél is több emberrel végeztek
- Legalább tizenkilenc ember meghalt és tizennyolcan megsebesültek, amikor egy tíz év körüli kislány felrobbantotta magát az északkelet-nigériai Maiduguri város egyik zsúfolt piacán.
- Most vasárnap pedig a harcosok betörtek Kamerun területére, elhurcoltak több mint nyolcvan embert, köztük sok gyereket és nőt, három másikat pedig megöltek.
Ki bírja még?
A saría (iszlám jog) radikális értelmezésén alapuló Boko Haram saját iszlamista államot kiáltott ki Nigériában, s az elmúlt öt évben folyamatosan a támadásaik. Csak tavaly novemberben több mint kétezer embert gyilkoltak meg Nigériában, másfél millió embert üldöztek el otthonából. Most Csád és Kamerun felé terjeszkednek.
Az Amnesty International szerint az északkelet-nigériai Baga városában és a környező halászfalvakban véghezvitt vérengzés volt a Boko Haram történetének feltehetően legsúlyosabb mészárlása. Az áldozatok nagy része gyermek, nő és idős ember volt, akik nem tudtak elfutni, amikor a lázadók rakétagránátokkal és gépkarabélyokkal felfegyverezve behatoltak a városba. Az iszlamisták üldözőbe vették a helyieket, akik a bozótosban kerestek menedéket, és folyamatosan lőttek rájuk. A Boko Haram tagjai egy vajúdó nőnek és csecsemőjének sem kegyelmeztek. “A csecsemő, egy fiú, már félig világra jött, így ölték meg” – számolt be egy szemtanú. Több mint húszezren kényszerültek otthonaik elhagyására.
Civil fegyveresek Nigériában készen állnak a harcra a Boko Harammal (Fotó: Mohammed Elshamy/Getty Images)
Mit érzékelünk ebből mi?
A Daily Beast újságírója – a párizsi merénylet drámáját cseppet sem kicsinyítve – veti fel, hogy míg a Párizsban történtek felfoghatatlanok a számunkra, addig a nigériaiakat valahogy nem tartjuk rendkívülinek. Fel lehet ezen háborodni, de képmutatás lenne: mennyit foglalkoztatta a médiát – európait és tengerentúlit egyaránt – a párizsi, és mennyit a bagai tragédia? Baga nagyon messze van, nincs, vagy csak alig van térerő, és amúgy is háborús zónában fekszik. Még maga a nigériai elnök, a választási kampánnyal foglalkozó, velejéig korrupt Goodluck Jonathan sem kommentálta a támadást. Az az érzése támad az embernek, hogy ami ott történt, az a mindennapok része. És ami a mindennapok része, arról nem érdemes szót fecsérelni.
Párizsban viszont nem. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy a kifinomult és békés városban újságírókat vagy hétköznapi vásárlókat lőnek le. Talán mi is jártunk ott, ahol most gépfegyveres rendőrök cirkálnak. A nigériaiak pedig hiába élnek hosszú ideje a káosz, az erőszak, a félelem légkörében, az ő fájdalmuk túlságosan távoli, iszonyodunk, de igazából nem tudjuk elképzelni az ő mindennapjaik rettenetét.
Elfogadhatóvá teszik az elfogadhatatlant
A terrorizmus azért is olyan hatékony – mondják a szakértők –, mert minden, amit addig a normalitásról gondoltunk, semmivé lesz. Nem az az igazán borzasztó, hogy a terroristák rémtetteiről hallva közönyösek leszünk, hanem hogy elfogadjuk: “ez van”. Onnantól fogva már kevésbé lesz rendkívüli, hogy fiatal lányok válnak öngyilkos merénylővé, akik elvegyülve a tömegben kevésbé keltik fel a rendőrök gyanúját. Hogy szegény családok elkeseredett tagjai vállalják, hogy felrobbantják magukat, csak hogy legyen pénz a gyerekeiknek. Hogy iskolás lányokat rabolnak el fényes nappal, csak azért, mert tanulni akartak.
Az elfogadás növekedésével csökken a felháborodás és az akaraterő, amellyel a kormányok nyomást gyakorolhatnának a nigériai kormányra, hogy tegyen meg mindent a Boko Haram ellen. Amelynek tagjai között amúgy sok a diplomás, jó családból származó férfi, akik nem találnak munkát, nem tudnak megélhetést biztosítani a családjuknak, így hát fizikus-, kémikus- és mérnöki diplomával a zsebükben gyilkológéppé változnak. Embereket ölnek, akik dolgoznak, tanulnak, gyereket nevelnek, szeretnek, gyűlölnek, álmodoznak – vagyis olyanok, mint mi. 230 iskolás lányt raboltak el, még mindig nyomuk sincs, sőt azóta még gyerekek százait rabolták el. Ez azért nem lehet normális. Afrika még sincs olyan távol.
