“A kamaszkorom közepén éltem át az első diszkóélményemet. Igencsak – legalábbis számomra – nagy létszámú csapattal vonultunk ki az egyik vidéki diszkóba, hogy megünnepeljük a barátnőm születésnapját. Igen, egész jól éreztem magam, ezt soha nem tagadtam. De azon az estén rájöttem, hogy talán ez az egy alkalom elég is volt egy életre. Míg a többieknek az átlagosnál is jobb volt a kedvük, én csak ültem csendben, és mosolyogtam rajtuk. Örültem, hiszen a barátnőm boldog volt, hogy azokkal ünnepelhet, akikkel szeretett volna. Nem is a társasággal volt bajom, hanem a környezettel.
Míg a mi csapatunk józan volt, addig körülöttünk voltak földön csúszó partiarcok is. A legnegatívabb élmény számomra az egyik ismerősöm volt, aki hullarészegen telefonált valakivel, jobbra-balra dülöngve és lónyerítés-módban nevetve. Ezen kívül még három alkalmat töltöttem azon a helyen, de egyik sem pozitív emlék számomra. Az utolsónál döntöttem el, hogy soha többet buli.”
A teljes bejegyzést itt olvashatod el!
