Leleplezi a pszichopatát az, ahogy a neten kommunikál

A hír: Pszichológusok a Twitter-bejegyzésekből következtetni tudnak arra, van-e pszichopata hajlama az írónak.

Winkler Nóra véleménye: Léteznek pszichológiai formulák, melyekkel kideríthető, mutat-e egy illető pszichopata hajlamot. E mostani bejelentés mindössze arról szól, hogy ezt a vizsgálódási módszert ráteszik a csodálatosan gazdag, naponta bővülő alapanyagra, arra a szöveghalomra, amit Facebookon, Twitteren önként, dalolva publikálunk magunkról. Az rég nem új, hogy az itt levő információinkat sokrétűen használják, és nemcsak barátaink, hogy megosszák legszebb babafotóikat, illetve tengerparti képeiket, hanem azok a HR-specialisták, akik munkaerő-felvétenél válogatnak a jelentkezők között. A gondosan megszerkesztett önéletrajzokat igazán gazdagon tudja kiegészíteni, amit és amilyen hangvételben valaki a neten ír, kommentál, megoszt. Sőt ma már léteznek cégek kifejezetten ezzel a profillal; a közösségi médián mutatott aktivitás szerint készítenek elemzést egy illetőről, amit a tépelődő személyzetis kezébe adnak, hogy kerekebb, valósabb képet kapjon egy lehetséges munkatársáról. Azt, hogy rendőrségi nyomozásoknál sokat segítenek a szanaszét hagyott infónyomok, tudjuk.

Nemrég mesélte egy biztosítócégnél dolgozó ismerősöm, hogy a be nem fizetett, réges-rég esedékes havi díjakat behajtó kollégáknak erős adukat ad a kezükbe, amit a neten találnak. Szomorú hangon elmesélt hó végi nincstelenséget hallgatnak a telefonban, miközben látják a Facebookra feltöltött 108 tételes fotóalbumot az ibizai nyaralásról. A személyiséganalízisben hasonlóan hasznos lehet ez a rengeteg adat, de a hírben publikált eredmények még kicsit elnagyoltnak tűnnek. Maguk a kutatók is azt állítják, várni kell még arra, hogy biztosat lehessen mondani a közösségi médiában produkált nyelvhasználat és a feltételezhető pszichopata hajlam összefüggéseiről. Mert mit is mutat ez az eredmény, ami Twitter-bejegyzések sokaságát szkennelte végig? Hogy a „halál”, „ölés”, „eltemetés” kifejezések felbukkanása utalna a nem teljesen egészséges elmére. Nekem ez túl kézenfekvő. Ezen az alapon ki kellene vizsgálni mindenkit – és lehet, hogy tényleg –, aki naponta kivesz a videotékákból egy darabolós gyilkosos filmet.

Szóval csak azt nem érzem, hogy ez egy rejtett mintát tárna fel, valamit, ami sokkal mélyebb, mint amit sima megérzésből is gyanít az ember. A Facebook tele van amúgy kedves arcú emberek fotóival, feleségükkel, kerti sütögetéssel és konkrétan uszító bejegyzésekkel, amelyek fröcsögnek a gyűlölettől. Na például nekem ez gyanús lenne, minden további elemzés, szkennelés és tudomány nélkül, és ha HR-es lennénk, köszi, de nem venném fel, mert nem akarnék egy olyannal dolgozni, aki büszkén állítja, hogy lemészárolná egy népcsoport tagjait. Szóval még nem látom, mivel gazdagodtunk e kutatás révén, mert kicsit ott tart, mint az a következtetés, hogy ha valaki folyton kajafotókat posztol, és állandóan jó éttermekről lelkendezik, az vélhetően, feltételezhetően, gyaníthatóan, öööö, szeret enni.    

„Ciki, hogy cikizik olimpikonjaikat az amerikaiak”
„A sorsnak megbocsátanám, egy másik embernek nem”
Nincs jogunk megérinteni egy várandós nő hasát?