Terror és bántalmazás – ha a férfi az áldozat

Amikor a családon belüli erőszakról esik szó, szinte automatikusan rémlik fel bennünk a bántalmazott nő és az erőszakos férfi képe. Egyes szakértők szerint azonban a férfiakkal is előfordul – méghozzá gyakrabban, mint hinnénk –, hogy a családi fészek helyett porig alázó tűzfészek várja őket.

Nem ütnek vissza… vagy mégis?
„Azok a férfiak, akik elszenvednek egy-két pofont, mégsem ütnek vissza, általában a »nőt nem szabad megütni« elvre hivatkoznak, amely nagyon erősen él bennük – mondja Ranschburg Jenő pszichológus. – Persze az sem ritka, hogy a férfi leküzdi ezt a neveltetésbeli gátat, és maga is üt, esetleg a sajátjánál súlyosabb sérülést okozva. Természetesen akkor sem menthető fel, ha eredetileg nem ő volt az erőszak kezdeményezője” – teszi hozzá a szakértő. Az eldurvult családi vitákban egyébként gyakran felderíthetetlen, ki is kezdte az egészet: ki ejtett el először egy olyan gúnyos megjegyzést, ami végül tettlegességig fajult.

A végsőkig tagadnak
Hogy pontosan hány férfit terrorizál a felesége, élettársa, esetleg más családtagja, csaknem lehetetlen megtudni: a statisztikában ugyanis csak azok az esetek szerepelnek, amelyek kórházban vagy bíróságon végződnek. Amerikai kutatások szerint egyébként az erőszak kölcsönös, mindkét nem képviselői kiveszik belőle a részüket. De míg a nők egyre gyakrabban kérnek segítséget, a férfi áldozatok körömszakadtáig tagadnak: egy férfi kis túlzással előbb vállalná fel, hogy homoszexuális, mint azt, hogy verik otthon.

„A hagyományos férfiszerepbe nem fér bele, hogy a férfi áldozat legyen” – mondja Tamási Erzsébet kriminológus, férfikutató. Hasonló véleményen van Ranschburg professzor is: „Ha egy férfi azzal áll elő, hogy megverte a felesége, már a rendőrségen nevetség tárgyává válik. Sokan inkább a heves szexre fogják a látható nyomokat, karmolásokat” – mondja.

Tamási Erzsébet szerint súlyos esetekben a bántalmazott férfi igyekszik véletlenként feltüntetni a sérülést, tagadja, hogy az erőszaktól származna, és mentegeti a partnerét: „Beleszaladtam a késbe, nem vettem észre” – hangzik gyakran a kifogás. Olyan férfit pedig gyakorlatilag lehetetlen találni, aki  – akár név nélkül – a nyilvánosság előtt is vállalná: őt bizony rendszeresen fizikai bántalom éri.
„Egyébként a férfiakat érő erőszak elkövetői nem mindig a nők: gyakran a család egy másik férfi tagja bántalmaz, ám az sem ritka, hogy a háttérben itt is a nő áll, akár a két fél összeugrasztójaként” – mondja Ranschburg Jenő. Ezenkívül a homoszexuális kapcsolatokban is előfordulnak erőszakos esetek, ahol az áldozat és a tettes is férfi.

Háttérben a pénz
De vajon miért ütnek a nők? Tamási Erzsébet szerint nem ritka, hogy a bántalmazás ittasan történik, vagy épp mindkét fél felönt a garatra, mielőtt elfajulna a vita. A másik gyakori tényező a pénz: ha a férfi nem képes betölteni hagyományos családfenntartói szerepét, meggyengül a pozíciója. A kriminológus szerint két nőielkövető-típus létezik: az egyik az alacsony iskolázottságú, hátrányos helyzetű családban élő nő, aki akkor válik agresszorrá, amikor hasonló adottságú partnere elveszíti a munkáját.
A bírósági ítéletekben visszatérő másik típus legalább érettségivel rendelkezik, vagy felsőfokú végzettségű – a férfi ugyanilyen, ám hirtelen megrendül az anyagi helyzete. „A nőket legtöbbször a biztonságkeresés motiválja a kapcsolatban, és általában »felfelé« házasodnak, azaz komolyabb gazdasági hatalommal rendelkező férjet keresnek – világítja meg a hátteret Tamási Erzsébet. – Amikor aztán ez a biztonság megrendül, eltörik valami.” „Sokszor nem is a saját jólétüket féltik, hanem a gyerekeket érő anyagi hátrányokra reagálnak erőszakkal” – teszi hozzá Ranschburg Jenő.

A helyszín a konyha

Míg a férfiak által elkövetett erőszak leggyakrabban a hálószobában történik, addig a nők erőszakos cselekményeinek leggyakoribb színhelye a konyha. Az eszközök változatosak: a „nem is a tied a gyerek” típusú megalázó megjegyzésektől és a hirtelen felindulásból elcsattanó pofonoktól a „véletlenül” kiboruló forró levesig, a repülő tányérokig vagy a rossz helyen levő késig terjedhet a skála. Természetesen a férfi is felvetethet látleletet, és fordulhat a rendőrséghez, bírósághoz. A családon belüli erőszakkal foglalkozó krízisközpontok sem utasítják el őket, bár kétségtelen, hogy nincs a segítőszervezeteknek kimondottan a férfiakra specializálódott, kiterjedt hálózata. Az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete a családon belül bántalmazást elszenvedett férfiak részére is segítséget, illetve szükség esetén jogi tanácsadást nyújt. „Angliában korábban működött egy bántalmazott férfiak számára fenntartott segítőhálózat, még menedékhelyet is üzemeltettek, de nagyon hamar bezárta kapuit” – mondja Tamási Erzsébet.

A szeretet lenne a védőfal
De akkor mi lehet a megoldás? „Amíg a külvilág erőszakos, amíg nincs rend és belső béke az emberekben, addig a családon belüli erőszak sem szűnik meg – mondja Ranschburg Jenő.
– Amikor otthon átlépjük a küszöböt, és levesszük a külvilágban viselt szerepeinket, előbújnak a kisördögök.” „Egymás legyőzése helyett inkább azt kellene tudomásul vennünk, hogy közösen kell felépítenünk a közös életet. Ehhez pedig rengeteg szeretet kell – tudvalevőleg ez a legerősebb védőfal” – teszi hozzá Tamási Erzsébet.

A pofon másik oldala: erőszak a nők ellen A párkapcsolati erőszak Magyarországon körülbelül egymillió nőt és a velük élő gyermekeket érinti. Minden ötödik nőnek van élete során egy olyan kapcsolata, amelyben rendszeres fizikai erőszak célpontja lesz. „A probléma nemzetközi szinten is hatalmas – mondja Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) munkatársa. – Az ENSZ, a WHO és más nemzetközi szervezetek is rendszeresen foglalkoznak vele. Az Európa Tanács például 2006-ban kampányt indított az uniós tagállamokban a nőket érő erőszak megfékezésére, amelyhez Magyarország is csatlakozott.” A szakértő idézi azokat a statisztikákat, amelyek szerint a párkapcsolati erőszak elkövetőinek 90–95 százaléka férfi, célpontjai pedig a nők. „A gyermekvállalás fokozza a bántalmazott nők kiszolgáltatottságát, hiszen ilyenkor még kevésbé tudnak kilépni a kapcsolatból. A másik veszélyes időszak a kapcsolat elhagyása utáni másfél év: a fenyegető zaklatás ilyenkor gyakran fajul akár gyilkossággá is” – mondja Tóth Györgyi. Magyarországon minden héten meghal egy nő a családon belüli erőszak miatt, ha viszont ő válik férje, élettársa gyilkosává, szakértőnk szerint sokszor arról van szó, hogy hosszú évek testi-lelki terrorja után fellázad az áldozat. Nemrég egyébként aláírásgyűjtés indult annak érdekében, hogy a családon belüli erőszaknak önálló büntetőjogi tényállása legyen a büntető törvénykönyvben – egyelőre ugyanis nincs ilyen.