
Hétéves volt a szlovák Lucia, amikor kiderült, hogy nagyon magas a fehérvérsejtszáma, és az orvosok azt mondták, csak csontvelő-transzplantáció segíthet rajta. „Az egész világ összeomlott abban a pillanatban” – mesélte az édesanya. A szülők nem voltak alkalmasak donornak, így országszerte, sőt külföldön is keresni kezdték a megfelelő adományozót a kislány számára, még ha idegentől átültetni kockázatos dolog is. Ám ekkor váratlan fordulat történt: kiderült, hogy Lucia édesanyja várandós. Talán a véletlen játéka, hogy egy hónap leforgása alatt derült ki egy családi tragédia és egy örömteli esemény – utóbbiról az első percekben fel sem fogta a család, mekkora szerencse. Hiszen a még meg sem született baba potenciális megmentője lehet a testvérének; a genetikai egyezés miatt 25-30 százalék az esély, hogy a kistestvér csontvelője kompatibilis lehet nővéréével. Ez pedig a család helyzetében jelentős aránynak számított.

Lucia állapotát testvére megszületéséig kezelésekkel próbálták szinten tartani. Patrik világrajövetele után mintát vettek a baba csontvelőjéből, és az ebből, valamint a köldökzsinórvérből származó őssejteket ültették be Luciának. A beavatkozás sikerrel járt.
Mára mindketten egészségesek. „Különleges a kapcsolatom az öcsémmel – meséli a ma már kamaszlány –, ez a dolog nagyon közel hozott minket egymáshoz.” „Ha ilyen baj történik veled, rádöbbensz, hogy a sok probléma, amit annak hittél, nem is probléma” – mondja Patrik.
Teljes egyezés
Nincsenek határok?
Az őssejt univerziális „varázsereje” tulajdonképpen azon alapul, hogy ezek még kezdetleges, „nem elköteleződött” sejtek, vagyis megtartják osztódóképességüket; bármi lehet belőlük. Olyan szervet, szövetet építhetnek fel, amire a betegnek leginkább szüksége van. Mivel azonban nincs még harmincéves az eljárás, teljes biztosíték nincs arra, hogy ha ma levetetjük babánk őssejtjeit, akkor évtizedek múlva sikerrel gyógyíthatják vele őt. De a lehetőség megvan rá, és ennek szakmai akadálya sincsen. „Magyarországon is több kutatócsoport is képes így gyógyítani” – mondja dr. Tóth Péter.
„Nem is volt kérdés”
A magyar az egyik egyik leginkább gyerekközpontú társadalom: a lakosság 60 százaléka szerint a boldogság elsődleges forrása a gyermek. Valószínűleg nem is ez, inkább az anyagi tényező az oka annak, hogy Gabi példája ma még nem általános. Dr. Almási Kitti szakpszichológus szerint a dologhoz azonban az is hozzájárul, hogy sokan megszokták, csak akkor cselekszenek, ha már „helyzet van”, miközben más részről pedig folyton azon aggódnak, elég jó szülők-e. „Meg kell tanulnunk az úgynevezett kockázatmenedzselést – mondja Ságvári Bence szociológus –, hiszen a modern civilizációban egyre több olyan döntést kell meghoznunk, amelynek rizikója van. Ilyen az őssejtek levételének kérdése is, hiszen azt el kell ismerni, nagyobb a valószínűsége annak, hogy gyermekünknek nem lesz szüksége rá.”
Ami elérhető A világon az első köldökzsinórvért felhasználó transzplantáció 1988-ban, Párizsban történt, azóta 25 ezer hasonló beavatkozást végeztek. Agyi bénulást először egy Magyarországon is működő őssejtbank mintájával kezeltek: egy amerikai kisfiú gyógyult meg így. Nálunk két orvoscsapat is van, akik dolgoznak ezzel a megoldással. A kutatások szerint az őssejt-transzplantáció több mint nyolcvanféle kórkép kezelésében lehet segítség. Őssejt forrása a csontvelő vagy a köldökzsinórvér lehet, de a kemoterápia előtt levett saját csontvelőből ritkán lehetséges elegendő sejtet nyerni és a betegség kiújulhat, ezért ha nincs csecsemőkori vagy testvérminta, akkor inkább a donoros megoldás jön szóba. Itthon nem működik közösségi őssejtbank, tehát ha nincs letárolva valakinek a saját mintája, akkor csak külföldről kaphat. A szülők 8-10 százaléka dönt a köldökzsinórvér levétele mellett, amikor babája születik: jelenleg 35-40 ezer újszülött köldökzsinórvérét őrzik a hazai őssejtbankokban. |